Az első kutatási projekt az állam és a magánszféra kapcsolódásának két markáns megjelenését vizsgálta. Egyrészt az állam jelenléte a piaci viszonyrendszerben, másrészt a magánszektor megjelenése a közfeladatok ellátási rendszerében. A felmérés kapcsán megállapították, hogy terjedelmét tekintve az állami szerepvállalás visszaszorulóban van, ugyanakkor szerepei jelentősen átalakultak a rendszerváltás óta, s jelenléte a piaci szférában még ma is számottevő. Másik oldalról a több mint 400 önkormányzat megkérdezésén alapuló felmérés szerint a közszolgáltatások piaca megnyílt, ahol mára az üzleti élet is egyre markánsabban jelenik meg. 

A legtöbb önkormányzat „igen-nem” kérdésként kezeli az állami szerepvállalás, vagy kivonulás dilemmáját, pedig a közfeladatok üzletként történő felfogását nem lehet csak feketén-fehéren vizsgálni. Az állam kivonulása a piaci szférából valószínűleg nem leállítható, s nem is leállítandó, ám a kutatás felszínre hozott pár veszélyforrást, melyekre a döntéshozóknak mindenképpen figyelemmel kell lenniük.

Ilyen a vasúti piacnyitás kapcsán csak formailag létező piacszabályozás, a közösségi feladatok ellátásának értékesítése, mely nem fejlesztési, hanem megszüntetési céllal történt. További kockázati tényező a közszektor piacán kötött magánüzletek átláthatatlansága, valamint az olyan esetek, amikor az uniós forrásokat közvetlen kormányzati célra „nyerik el”. 

A szegedi műhelymunka másik témája a helyi igazgatás és a civil szféra együttműködése, melynek kapcsán több megállapítást is tettek a felmérést végzők.

A nagyobb közösségben való gondolkodás a kisebb településeknél alig fedezhető fel. Bár helyi szinten az önkormányzatok általában kialakították az együttműködés kereteit, a civilek részvétele a fejlesztési tanácsokban még formálisan sem létezik. Történik mindez annak ellenére, hogy a civilek bevonásának szükségességével, valamint a jelenlegi kistérségi szisztémával az önkormányzatok döntő többsége egyetért, és ezt általában a maguk számára is hasznosnak tartják.

A vizsgálat mindenesetre megerősítette azt a hipotézist, miszerint a kistérség, mint földrajzi egység még nem tudatosult a községekben, bár a társtelepülések a térségközpontokhoz képest hátrányosnak ítélik meg helyzetüket. Az érintettek többsége azonban mára már felismerte, hogy az önkormányzatok és a civil szféra közötti együttműködés az egyetlen járható út a jövőben.