Az első kutatási projekt célja az volt, hogy megvizsgálja a kistelepülések, a közszolgáltatásokhoz kapcsolódó feladatellátását. A kutatást végzők koncepciója az volt, hogy a feladatellátást nem önmagában, hanem a települési kapcsolatok rendszerében vizsgálta. A kérdés az tehát, hogy melyek azok a szolgáltatások, melyek csak társulásokban biztosíthatók hatékonyan, és mely társulási típusok nyújtanak mindehhez alkalmas keretet.

A kutatók 220 interjú tapasztalataira támaszkodtak, mely alapján megállapították, hogy a periférikus elhelyezkedés és az elaprózott településszerkezet együttesen komoly hátrányt jelent: a vizsgált kistérségek közül három a legelmaradottabb kistérségek számát szaporítja.

Általánosságban minden vizsgált kistérség esetében megállapítható, hogy a legégetőbb problémát az alapfokú közoktatási intézmények működtetése jelenti - a gyermeklétszám csökkenése fölveti az iskolaszerkezet fenntarthatóságának kérdését, s az is nyilvánvaló, hogy 50–60 fős nyolcosztályos iskolákban nehéz megfelelő szakos ellátást biztosítani, s kérdéses, hogy öt-hat fős osztályokban lehet-e eredményes oktatást folytatni. A tanulmány szerint a térségi szervezés nem csupán olcsóbb lenne, de hozzájárulhat a szolgáltatások minőségének és elérhetőségének javításához is.

A második kutatási projekt fókuszában a kormányzati kapacitás korlátainak és hiányainak, vagyis a „kudarcok” főbb okainak feltérképezése áll. A kutatás több következtetést is tartalmaz, ugyanakkor a kötet szerzői fontosnak vélik aláhúzni: a kutatás módszerének és szűk körének egyik fontos következménye, hogy a következtetések további megerősítésre szorulnak.

A kutatók megállapították: az igazgatási kudarcok legfontosabb csomópontja a jogbiztonság mértékének hiánya. Jelenti mindez egyrészt a jogi szankciórendszerek működésképtelenségét, valamint a tömeges, nyílt és következmények nélküli jogsértések egész sorát.

A tanulmánykészítők a fenti megállapítást három okra vezetik vissza. A kicsinyesen önző döntéshozók, kik kizárólag saját, groteszkül jelentéktelen érdekeik és szempontjaik mentén hoznak döntéseket (ehhez kapcsolódik, hogy hazánkban nincs olyan mechanizmus, mely képes lenne kiszűrni az ilyen döntéseket és kikényszeríteni a valós társadalmi érdekek mentén történő döntéshozatalt).

Másik ok a jogállami tehetetlenség, vagyis a jogszabályok alkalmazása során a jogelvek túlzott tiszteletben tartása, mely hozzáállás lehetetlenné teszi világos irányok megjelenítését az állampolgárok irányába. A kutatók a problémák harmadik okaként az alkudozó hatóságok problémagócát azonosították, azaz, a végrehajtásban érdekelt (mandátummal nem feltétlenül rendelkező) szervezetek egymással alkudoznak és állapodnak meg a végrehajtás módjáról, illetve mértékéről. E folyamat legfontosabb célja pedig nem a hatékony végrehajthatóság, hanem az alkuban résztvevők rövid távú hasznának maximalizálása.