A kutatási projekt célja a korrupció formáinak és jellemzőinek bemutatása a magyar önkormányzati rendszerben, valamint a korrupcióellenes küzdelem lehetséges irányainak felvázolása volt.

A kutatás egyik fő megállapítása, hogy ha a korrupcióra vonatkozó általános ismeretek szerinti törvényszerűségek Magyarországon is érvényesülnek, akkor a következő években ún. „kríziskorrupció” alakulhat ki hazánkban. A kríziskorrupció veszélye ugyanis annak következménye, hogy rövid idő alatt a közjavak nagy tömege jelenik meg piaci folyamatokban. A II. Nemzeti Fejlesztési Terv hét-nyolcezer milliárd forint fejlesztési forrást jelent, mely összeg megjelenése előrevetíti a kríziskorrupció kialakulását hazánkban.

A tanulmány megállapítja: nincsenek hatékony korrupcióellenes stratégiák és intézmények az önkormányzati szektorban – antikorrupciós technikákat, módszereket nem gyakran alkalmaznak. Ez annak ellenére is így van, hogy Magyarország csatlakozott a legfontosabb korrupcióellenes nemzetközi egyezményekhez, melyek modern korrupcióellenes eszközök alkalmazását is támogatják, ám e speciális eljárások szinte egyáltalán nem kerültek alkalmazásra a gyakorlatban.

Korrupciós veszélyt növelő kockázat továbbá, hogy a korrupció lehetőségét visszautasító, és emiatt fenyegetett helyzetbe kerülő tisztviselők jogszabályi védelme nem megoldott. Azok a tisztviselők tehát, kik tudomással bírnak korrupciós tranzakcióról, a várható kellemetlenségek miatt inkább nem vesznek tudomást a történtekről – írja a tanulmány.

Összességében a vizsgálat vezetői megállapították, hogy a magyar önkormányzati rendszer még a jelenlegi, „normális” mértékű korrupcióval szembeni fellépésre sincs felkészülve.

A hátrányos megkülönböztetés kapcsán végzett felmérés legfontosabb megállapítása, hogy az ügyet az érintettek még mindig szociálisan hátrányos helyzetként kezelik. Ennek legfőbb oka a tájékozottság hiánya, de okolható az általános szemlélet, attitűd is. A tisztviselők igyekeznek ugyanúgy kezelni a fogyatékkal élőket, mint a nem fogyatékkal élőkkel, azaz, biztosítják az esélyegyenlőséget. Érdekes helyzet, hogy épp a megkülönböztetésnek ez a fajta hiánya teremti meg és őrzi az esélyegyenlőtlenséget.

A kutatók szerint a fogyatékkal élőknek jelentős segítséget nyújtó önkormányzati internetes megjelenés nem általános hazánkban. Az ehhez szükséges vezetői döntést jellemzően nem előzi meg felmérés, ami alapján mérlegelni lehetne, hogy milyen előnyökkel jár az e-közigazgatás kialakítása (amit egyébként törvény ír elő). A közszolgáltatások minősége tehát elsősorban a vezetők szemléletén, empátiáján múlik, ahogy nem egyszer a törvények „felülírása” is.

A tanulmány szerint az európai és hazai vonatkozó jogszabályok harmóniában vannak egymással, azaz nem a szabályzórendszer hiánya, hanem annak figyelmen kívül hagyása a probléma. Szankció hiányában pedig az önkormányzatok ezt a megoldandó problémát prioritási listájukon hátra sorolják.